A földrajz szókincsa nem csupán a földrajzi helyek neveit tartalmazza, hanem a tájak, éghajlatok, természeti jelenségek és az emberi tevékenység leírására szolgáló kifejezéseket is. A szlovén nyelv, mint egy olyan ország nyelve, amely a hegyek, a tenger és a síkságok találkozópontján fekszik, különösen gazdag a földrajzi szókincsben. A szlovén szókincsben a földrajzi kifejezések gyakran a táj sajátosságait tükrözik, például a hegyek, a völgyek és a folyók neveit.
A földrajz nemcsak a helyek ismeretét jelenti, hanem a térbeli gondolkodást, a tájékozódást és a környezet megértését is. A szlovén nyelvben a földrajzi szavak gyakran kapcsolódnak a történelemhez, a kultúrához és a gazdasághoz. A földrajzi szókincs elsajátítása segít megérteni a szlovén társadalom és a környezet közötti kapcsolatot.
A magyar-szlovén szótárban a földrajz szókincsének tanulása során érdemes figyelembe venni a földrajzi fogalmakat, a tájak leírását és a földrajzi helyek neveit. A szlovén nyelvben gyakran használják a mellékneveket a tájak leírására, például „visok” (magas) vagy „nizk” (alacsony). A földrajzzal kapcsolatos igék ismerete elengedhetetlen a témában való tájékozódáshoz. A szókincs bővítése nemcsak a kommunikációt segíti, hanem a szlovén kultúra mélyebb megértéséhez is hozzájárul.